Oszd meg!

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez

Játék Androidra

Közösség

Belépés

E-mail cím:
Jelszó:

Kezdőlap

Te is árnyék lettél...

Valószínüleg azért vagy itt és olvasol, mert egy árnyékot pillantottál meg magad mellett.Nem pillantott rád, de te még is felálltál és utána mentél.

Mindenkinek más a stílusa, de a mai világban csak a pláza cica pálcika lábúak az érdekesek.A többit nem is veszik észre, csak akkor mikor a tévéből néz vissza az arcképe,mert nem rég ölt meg egy embert.Csak most ugrik be neki, hogy a gyilkos a padtársa volt általánosban.Majd csendben elszörnyed, az ismerős személyt lenézi és megveti.És azt bizonygatja magának, hogy:"Én már akkor is tudtam, hogy ő furcsa". De ő bele sem gondol, hogy lehet ez miatta van.Mikor azt mondjuk, hogy legszivesebben eltünnénk, nem feltétlenül meghalni akarunk.De az a szituáció oly kellemetlen, hogy ködnek vágyakozunk.S egyszer csak arra kapod fel a fejed, hogy szürke nedves párává lettél.Onnantól kezdve az emberek között nem vagy más csak egy árnyék...

Nem érzel semmit, igaz?

Ez mind csak azért van, mert saját akaratodból lettél árnyék...

Te is olyan lettél mint én...

Árnyékok vagyunk, de félünk egymástól...

 

 

Mi árnyékok egymás mellett megyünk el, lehet, hogy észrevesszük egymást, mégsem szólítjuk az ismerős személyt. A lelkünk utána kiáltana, de testünk nem tesz semmit. Magányosan tengődünk az életben. A személyeink olyanok, akik valamiért a feledésbe kívánkoznak, de életük során, mégis foggal-körömmel próbálják magukat belevájni az időszalagba. Közülünk vannak, akik nem önszántukból lettek árnyékok. Egy vagy több ember taszította ebbe a létbe, s neki csak az az egy gondja, hogy nem élvezi, amivé vált. Mi, akik magukat belezték ki, előre tudták mi lesz a következménye és mit hoz maga után. Mi ezt vállaltuk, nem szabad siránkoznunk. Sőt, élveznünk kell azt, hogy képesek vagyunk eltűnni, majd csendben visszaszivárogni a való életbe. Mi elkerülhetjük a balhékat, nem válunk áldozatokká, ha olyan jól eltulajdonítottuk ezt a képességet, nem vesznek észre azok az emberek, akik biztos belénk kötnének. Ez az új stílus a világban, mindenhol láthatatlan, nem fedezi fel kívülálló, csak akkor, ha ő maga is azzá vált.

Mindannyian lehetünk árnyékok… Van, aki már az. Van, aki most lesz. És van, aki még nem is tud erről az egészről. Minél több árnyék lenne a világon, annál békésebb lenne, de, ez nem fog bekövetkezni. Kevés olyan lélek van, mint mi… Mi mindig egyedül leszünk, ha csak nem találunk valami kapaszkodó rudat, ahova mindannyian megkapaszkodhatunk. Keressünk szépen csendben, nem mondjuk el másnak, hogy az útnak hányad részét tettük meg, csak egymásnak. Mert az árnyékok képesek egymással suttogni. Ha árnyék vagy te is tudsz, csak koncentrálj. Az árnyékok mellettünk járkálnak, s kiáltanak…